Traccstévé

– Üdvözöljük nézőinket a Traccs TV ma esti traccspartiján. Számos izgalmas vendéget hívtunk meg magunk közé, akik elégedetlenek voltak a külsejükkel. Jobbra tőlem ül Bull Teri, aki nem volt elégedett az orrocskájával, mellette domborít Izéke, ő új szügyet csináltatott magának, és persze végül, de nem utolsó sorban köszöntöm Németh-Juhász Barna lélekgyógyászt, akit nem kell már nézőinknek bemutatnom, hiszen rendszeres szereplője műsorunknak. Itt van velünk Dr. Hegyi Bernát is, aki segített vendégeinknek abban, hogy elnyerjék a vágyott álomkülsőt. Kötetlenül, póráz nélkül fogunk beszélgetni, csak itt, csak most, csak Önöknek a Traccs TV műsorán; aki még nem kapcsolt ránk, tegye meg gyorsan, mert kezdünk! Először talán Terikét kérdezném, hogy mi ösztönözte arra, hogy megváltoztassa külsejét?

– Mindig fitos orrocskát akartam. Emlékszem, már kölyökkoromban is problémás volt, amikor a gazdi le akart fényképezni a gyerekével együtt. Ha megláttam magam profilból a képeken, bánatomban szétrágtam három gumicsontot. Komoly lelki sérüléseket szedtem össze, harapós lettem és kiszámíthatatlan. Aztán egyszer, a kutyafuttatón összefutottam egy régi ismerősömmel, és persze rögtön feltűnt, hogy megváltozott rajta valami. Fülembe vonyította a titkot. Nos, így kerültem el Bernáthoz, aki segített nekem abban, hogy olyan legyek, amilyen mindig is szerettem volna lenni.

– Köszönjük őszinte vallomását, amit csak itt, csak most, blablabla. És Ön, kedves Izéke, elmesélné új szügyének történetét?

– Ó, hogyne. Nem szégyellem, nincs titkolnivalóm. Mindig is teltebb idomokra vágytam. Olyan asszonyos, női formákra, amitől meginog a kanok csánkja. Nem akartam életem végéig nyeszlett szuka maradni. Szerintem meggyőző az, amit a dekoltázsomban látnak, ugye?

– Engem mindenesetre meggyőzött. Majd műsor után cseréljük ki a szagjegykártyáinkat, kedves, mert úgy érzem, tartogathat még valamit a számunkra a sors. No de most Bernáthoz fordulnék, és arra vagyok kíváncsi, hogy milyen gyakorisággal kérnek a hölgyek ilyen beavatkozásokat?

– Szerencsére egyre gyakrabban, hiszen ebből élek, ugye, ez jól jön nekem. Mint jól tudjuk, korunkban minden azt sugallja, hogy ne légy elégedett azzal, amid van. Ez nekünk jó hír, macskazene füleinknek! Mi pedig örömmel teljesítjük legtitkosabb vágyaikat is, boldogan csaholnak utána!

– Kényes kérdés következik: mennyibe kerül egy ilyen beavatkozás?

– Nos, pontos összegeket természetesen nem fogok most mondani, de nem is ez a fontos. Mindig ahhoz képest kell megítélni, hogy milyen pozitív változást hoz az illető életére. Miután a két hölgy szemlátomást elégedett és boldog, így kimondhatjuk: megérte nekik. Maradjunk ennyiben.

– Értem. De vajon az új külsőt fel tudja-e dolgozni a lélek? Nem maradnak-e belül rejtett sebek, maró élmények? Barna, kérem, erre maga válaszoljon nekünk!

– Ugyan! Ezek buggyantak voltak már előtte is! Akarom mondani, az egy bizonyos személyiségtípus velejárója, ha valaki nem tud együtt élni az adottságaival. A kis kutya álmában óriás akar lenni, a rövid szőrű hosszú, szélben lobogó tincsekre vágyik, a falánk zsírleszívásért könyörög. Néha agresszívan ugatok velük, hogy rádöbbenjenek, nem ezen múlik a boldogság, de nem hisznek nekem. És hozzá kell tennem, a siker, a népszerűség, a közismertség ajtaját könnyebben megnyitják így, lássuk be. Egyébként mi másért kerültek volna be mondjuk ide, a Traccs TV-be? Ugye, ez is a teljes igazsághoz tartozik, és ez bizony, sokakat igencsak motivál.

– Maga téved, maga kuruzsló! Az én személyiségem önmagában is izgalmas, új szügyeimtől függetlenül is! Izéke nagy szám! És nem azért kaptam meg azt a formás kis mellékszerepet a Bővérű Nővérek darabban, mert mellkast váltottam, hanem mert tehetséges vagyok, bizony!

– Ugyan, csak rázod ott a rongyot, láttam!

– Te csak ne szólj bele azzal az elszabott orroddal, mert megharaplak!

– Ó, kedves nézőink, a hangulat, mint látjuk, forrósodik itt, a stúdióban. Jobb is lesz, ha most befejezzük a beszélgetést, de holnap, ugyanitt, ugyanilyenkor találkozhatnak velem és újabb érdekes vendégeimmel, akik majd elmondják maguknak, hogyan találtak párt magunknak a Blöki-neten. Addig is álmodjanak szép, kövér velőscsontokról, a viszontlátásra!

Mirtse Zsuzsa