- Anna Ahmatova kései levele

ANNA AHMATOVA KÉSEI LEVELE

Komor ma, kedves, pedig minden télen

Ugyanott árulnak még ma is gesztenyét,

Néva-parton vagy a Váci utcán,

Moj daragoj , hamar eltelik hatvan év.

Itt e női hang már fél százada hallgat,

Kedvelni nem tud, teste élő félelem,

Lehoztak érte mégis minden csillagot -

Ócska konflison magához este érkezem.

S bár Önt, azt mondják, nem is ismerem,

Néhány évtized választ el, maroknyi föld;

A birodalom, mit odabent építünk,

Kegyes hazugság vagy világrend, összeköt.

Szeretném, ha idejönne mellém

Üldögéljünk porceláncsészék felett

Legyen az Néva-part vagy épp a Váci utca,

Emlékezem, ha hagynak, emlékeztetek.

Tegnapi bor kerül elő, s leszünk

Évszázadok alján gyűlő ébredés,

Szökőkutak vagyunk, szökésnek indult évek,

Néma párbeszédet játszunk, maga meg én.

A múltja lettem, s Ön a jövőm, ha úgy tetszik

Posztamens, műkő, meg némi füstarany,

Ránk gyűrődik minden ruhánk, késik

A kérdező, a válasz elmarad.