Magyar CelEbek

– Hmm, micsoda szerencse, hogy összefutottunk! Hiába, jó hely ez, igazi CelEbek járnak csak ide. Maga még jobban néz ki életben, mint az újságokban. Titokban gyűjtöm a képeit, de csak titokban, mert a kollégák nem tudhatják meg rólam, hogy érzelmeim is vannak.

– Maga sem kutya, mondhatom. Ha tehetem, mindig megnézem a műsorát, pedig késő este van, és nekem, aki a szépségemből élek, fontos a jó alvás. Milyen jó is, hogy vannak ilyen nagyszerűségek az országunkban, mint mi vagyunk.

– Így van, mindenki abból csináljon tőkét, amihez ért. Én például kiválóan ugatok. Ugatok reggeltől estig, sőt, még néha éjszaka is. Bárkire. Sőt, ha valaki többet fizet, bárki ellen is. Van egy műsorunk, afféle ugató-show, na főleg abban. Vagyunk néhányan benne, összeszokott csapat, régi fiúk, összejövünk, azt jól körbeugatjuk a világot.

– Én, megvallom, igazából semmihez sem értek, de ez mindegy is, mert mindig történik velem valami. Vagy ha nem, hát kitalálom. Aztán televonyítom vele a sajtót, azok meg ugranak minden hírre. Most például új kanapét vettem. Kutyaláb-mintásat. Ez nem nagy hír, tudom, de uborkaszezonban megteszi. Aztán kijöhetnek fotózni, én és a kanapém, hát, verjük a hírharangot, mit tagadjam.

– És azt az ebek elhiszik, hogy magával mindig történik valami?

– Nem az az érdekes, hogy elhiszik-e, hanem, hogy olvashassanak rólam. Múlt héten például majdnem összevesztünk a párommal, de aztán mégsem. Az egész ország értünk izgult!

– Hát persze, hiszen maguk a tökéletes pár! Tényleg izzik a levegő, ha egymásra néznek. Szerencsés flótás… Nagyon szereti, nem?

– Szereti a fene! Csak hát, ebből élünk. Végigsétálunk a kutyafuttatón, kicsit riszálok, műmosoly amikor fényképezzenek minket, micsoda farizmok, mondják, de semmi több nincs közöttünk. Egyszerű érdekkapcsolat. Időnként féltékenykedik, látszólag, meg ugat az ablakom alatt (persze fotósok kíséretében), mindig gondoskodunk arról, hogy a címlapra kerüljünk. De magának bevallom, nagyon unom már.

– Ez azt jelenti, hogy lenne magácskánál esélyem?

– Bárkinek van. Vegyen le a mancsaimról! Küldjön rózsacsokrot, csontbont, tudja, mi kell egy kutyaszívnek. Aztán persze időben értesítjük minderről a sajtót, hogy le ne késsék az első szerelmes találkát.

– Nagyszerű ötlet. Elég jók az összeköttetéseim a Napi Mancs-nál, ők harapni fogják. Új pár, új hírek. De mi lesz szegény exével?

– Kit érdekel. Úgyis lefelé áldozik már a csillaga. A múltkor is leszerepelt a Passzivity Show-ban, képtelen volt nyugodtan ülni fél órán át. Akinek ennyi önfegyelme sincs, nem fog megtapadni a CelEbek között. Csoda, ha ejti a világ?

– Maga nemcsak szép, de esze is van.

– Ez nem is rossz. Terjessze bátran. Ja, és nem lenne még egy hely egy formás kutyalánynak a maga műsorában?

Mirtse Zsuzsa