PlayDog

– Na, kezdhetek öltözni?

– Talán ez még korai lenne, hölgyem. Nem kell sietni. Először talán beszélgessünk. Tudja, hogy hol van?

– Hát persze. A PlayDog magazin címlapszuka-válogatásán. Vagy mégsem?

– Dehogynem. Mondja csak, hogy is hívják magát?

– Trixi. Trixike, ha úgy jobban tetszik. De ha mást akar, máris máshogy hívnak, csak mondja meg, mit szeretne hallani.

– Ó, erre semmi szükség. Ez tökéletes névválasztás egy csinos kis uszkárhoz. Látom, jó családból jött, a jó család pedig mindennél fontosabb. Tehát, foglaljuk össze, amit tudnia kell: magazinunk provokatív fotókat készít a formás kutyalányokról, a szerencsés kiválasztott pedig majd a címlapon is megjelenhet. Ugye nem kell mondanom, mit jelent a későbbi karrier szempontjából.

– Mennyire provokatívak a képek?

– Nos, mit tagadjam, nagyon. Úgy láthatják Önt majd az olvasók, ahogy eddig sehogy: tetőtől talpig felöltözve. Nem tudom, mit szólnak majd a szülei és a közvetlen barátai a döntéséhez, ezért jól gondolja át, mit tesz. Ha egyszer állig felöltözött, az eső le nem mossa majd magáról ezt a képsorozatot. Folyamatosan az orra alá fogják dörgölni. Kanok serege veszi majd körül a kutyafuttatón. Annak, akit kiválasztunk, bírnia kell a lelki terhelést.

– Nem gond. Fejlett személyiségű, döntésképes nőstény vagyok, és az a kis honorárium is jól jön.

– Arra is felkészült, ugye, hogy utána újságírók serege csahol majd Ön után, mindenféle kérdéseket tesznek majd fel, mert az olvasók persze kíváncsiak lesznek arra, hogy hogyan él, milyen tápot eszik, hová jár sétálni, pórázvégen avagy sem, és Önnek mindenre tudnia kell majd felelni.

– Ó, az én életemen nincsen folt: megrögzött vegetáriánus vagyok és elhivatott embervédő. Három éve nem haraptam már egyetlen lábikrába sem. Ja, és éljen a Világbéka, vagy mi.

– Látom, maga mindenre elszánt. És a családja?

– Ugyan, jól jön az a kis segítség majd, ami ebből a fotósorozatból nekik is lecseppen. Ázik a kutyaház, mindig van mit csinálni. Persze apám először morgott, de aztán azt mondta, hogy segít majd a képek kiválogatásában.

– Remek. Még néhány tesztkérdés, formalitás csupán, de mégis fel kell tennem. Mondjuk: mit tart a legfontosabbnak a másikban?

– Természetesen a belső kisugárzást. Mindig is imádtam a belsőségeket, jó kis májacska meg ilyesmi, persze, most már három éve megtartóztatom magam, mint mondtam, hogy lássák, mindent megteszek azért, hogy tökéletes formát nyújtsak.

– Káros szenvedélyek?

– Rigózás. De nem eszem meg, csak játszom vele. Tudja, a vadászösztön azért megmaradt bennem. A jómadarakat viszont kerülöm. Csak tartalmas, belső szépséggel rendelkező kanok rúghatnak nálam labdába.

– Egyéb?

– Nincs. Egyszerűen nincs. Jó, néha rágok egy kis füvet, de csak ha elcsapom a gyomrom. És kizárólag rágom, nem szívom, ha érti mire gondolok. Az egészség mindennél többet számít nekem.

– Maga tényleg tökéletes. Nemcsak szép, de kellően felkészült is. Akkor tulajdonképpen el is kezdhetjük. Nem feszült egy kicsit? Ha akarja, rágcsálhat fotózás előtt egy kis gumicsontot, az állítólag nyugtat.

– Semmi szükségem rá. Mondom, hogy tökéletes vagyok.