- Fehérnél fehérebben

FEHÉRNÉL FEHÉREBBEN

1.

Fehér dobozban fehér szoba.

Tárgyak itt már nincsenek rég.

Egy ágy, egy asztal, egy szék.

A füstös falakon képek hiánya –

egykor minden fehér volt.

Megbillent két élet,

sok a veszteség.

2.

Kuporgunk egy padon, reggel van,

üres a park, így jó nekünk.

Én a cipőm orrát, te egy fát.

Valahol távol egy ember rakja

a rendet, hűvös van, most nem zavar.

A fűnyíró hangja

felkavar.

3.

Tenyerem folyók vérvonala.

Mamám holdviola-arca

szememből néz vissza rád, keres.

Kútmélyen nézek most beléd.

Esszük, amink van, táskából.

Mindent látsz, minek ide beszéd.

4.

El fogjuk ereszteni egymást

ágytól és asztaltól.

Elfogyott a kenyerünk.

Jó volt az a semmi is nálad,

egyre kevesebből élünk.

Hibázni nem akarunk,

de gyakran tévedünk.

5.

Zárt szemek mögött lezáratlan

élet. Etetnek. Megnyugvás.

Mama korhol, miért így élek.

Nem válaszolok, nem hall most.

Szilánkokra esett élet.

Két írásjel között

csak félek.

6.

De mégis, a rend,

a levélerekben mindig zajló rend,

a szederindák között futó

bemérhetetlen, felfoghatatlan,

mégis lélegző rend

mindig lenyűgözött.

Végtelen oldalszámú

mindkettőnk emlékkönyve.

Mindenki ír valamit.

Néha egymáshoz,

van, hogy csak firkálgatunk

jeleket, vészjelzéseket

két életről.

A tetőtéri ablakon át

szemembe süt még valami

belőled. Képtelenek lettünk.

Nincs hozzánk keret, számadat.

Az út végén kitépkedjük

a fölös oldalakat.

Illusztráció: S. Horváth Ildikó

Sötétkamra - előhívott versek

Magyar Napló Kiadó, 2013

A vers a Bárka irodalmi folyóiraton:

http://www.barkaonline.hu/szepirodalom/18-versek/3499-mirtse-zsuzsa-verse