- Van úgy

VAN ÚGY

Van úgy, hogy a zsákba több kő már nem fér,

hogy csak reszket, de igazából nem fél,

ízetlen a szőlő, a borát issza,

néha még a fehér sem elég tiszta.

Letenné a nehéz batyut, a testet,

utolsó arcára az Úrral festet

hamis mosolyt, régóta érzi vesztét.

Rossz már egyedül elverni az estét.

Nem rajzol többé se kertet, se házat,

mert van úgy, hogy az ember

belefárad.

Kuporog, hallgat, imádkozni nem mer,

szeretne még egyszer, ilyen az ember.

Meghúzza magát, nem megy fel a hegyre,

nem számít senkire, főúri kegyre,

üres a perc, az idő halott márvány,

rongyos kabát alatt didereg árván,

a részből valahogy sosem lesz egész,

kicsorbul kezében az olló, a kés,

nem épít többé se tornyot, se várat,

mert van úgy, hogy az ember

belefárad.