- Vissza a feladóhoz

VISSZA A FELADÓHOZ

A ligetünkben rég nem sétált senki.

Tekinteted sivatag, csönded sebez.

Hányszor fogsz még meghalni a kedvemért?

Vállamon karmolás, apró jeled.

Hány életemben folytatod még gyászod?

Ne tedd. Már mindenünk hamuvá égett.

A hársfa megint elvirágzott, és mi

észre sem vettük, hogy hirtelen tél lett.

Sodródunk csak a sívó homokkal, föld

nem fogad be minket, csavargók lettünk,

folyóvízben találkozunk majd újra,

széllel bélelt az ágyunk, ma sem ettünk.

Itt egy régi kép. Kezem óvatosan

kezedbe veszed, bükkfaerdő-templom

a házunk. Hűvösen siratjuk egymást.

Most máshol kell lenned, de mégis hallom

a hangod, tudom, te is látsz, ahogy a

varjak kaparják ki a szemem. Félek.

Néhány sor, a levelet visszaküldik.

Volt egy fánk, kivágták. Hallgass most, kérlek.