- Fogócska
FOGÓCSKA
Két karod már foszló kötés,
mint a hintalánc, szakad.
Apa, mivel tartasz engem?
Fehér gyolcs lett a szavad.
Gyere, menjünk, úgy, mint régen,
ha velem vagy, nem fázom.
Ne is kérdezd, nem tudom, hogy
hol a télikabátom.
Minden évvel messzebb leszel,
nem találom a helyem,
elveszítek megint mindent,
hogy hajtsam rád a fejem?
Hull a hó, a város piszkos,
aki menne, elmehet,
apa szava hűvös eső,
kijózanít engemet.
Apa nyelve piros folyó,
vérfoltos a lepedő,
nem értik, hogy mit nem értek,
menjek, lejárt az idő.
Kezemben maroknyi holdpor,
nem tudom már, ki vagyok.
Maci beteg, köhög nagyon,
apa, én is meghalok?
(Sötétkamra - Előhívott versek
Magyar Napló Kiadó, 2013)
A vers megzenésített változata ezen a linken hallgatható meg: