A vízre bocsátás napja.

Közzététel dátuma: Jan 12, 2011 4:31:0 PM

Nem tudom ki hogy van vele, én tulajdonképpen szeretem a tavaszi munkákat. Jólesik újra megfogni mindent, ami a hajóhoz tartozik. Festeni, lakkozni. Nem mondanám persze, hogy kényelmes dolog beöltözve a hajó alatt kúszni-mászni, csiszolni az algagátlót, de az egésznek mindamellett megvan az az előnye, hogy ha az ember eddig azt hitte vola, hogy kicsi a hajója, és netán egy nagyobbra vágyott, ilyenkor rájön, hogy még ez is nagyobb a kelleténél. Valamikor persze kedélyesebben telt ilyenkor az idő, mert a szomszédos hajókon is folyt a munka. Folyt a verseny, mentek a poénok. Nem volt divat, hogy a hajók árbocostul, lobogóstul állnak egész télen, aztán egy hétköznap valaki rákeni az algagátlót, és még jó, ha a tulajdonos leér, mire a hajója a helyére kerül.Olykor-olykor, amikor ez a munka önmagában mégsem nyújt elég élvezetet, az ember újabb inspirációt kap attól a tudattól, hogy egyszer ennek is csak vége lesz, és eljön a vízretétel napja.

Nekem ez a tavaszi munka egy kicsit elhúzódott, de aztán elérkezett a nap.